Iratkozzon fel a hírlevelünkre!
Fel Le
Orbán elérte, amit akart, és porig alázta államtitkárát
2013-11-29 12:13:30

Most már teljesen világos, hogy ez a ciklus felsőoktatási stratégia nélkül telik el. Az is egyértelművé vált, hogy Klinghammer Istvánt nem stratégiát készíteni hívták a minisztériumba, hanem a kommunikálni, a tiltakozókat leszerelni. Csak ő ezt félreértette. Végül Orbán porig alázta.

Már az is szimbolikus volt, hogy a szerdai kormányszóvivői tájékoztatót Giró-Szász András szóvivő nem Klinghammer István felsőoktatási államtitkárral, hanem a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökével, Parragh Lászlóval tartotta. 

Ebből már tudni lehetett, hogy a lapunk által előzetesen közölt információk helytállók: Klinghammer finanszírozási rendelettervezete, stratégiája és az ahhoz kapcsolódó törvénymódosítások még csak szóba sem kerültek a kormány ülésén, mindössze a felsőoktatási kerekasztal munkájáról szóló jelentést tárgyalta Orbán Viktor miniszterelnök és a kabinet. A kormányszóvivő pedig úgy nyilatkozott: a jelentés meghallgatása után „kérdések fogalmazódtak meg” az egyházi felsőoktatással kapcsolatban, a duális képzésről, a nemzeti tudományegyetemi cím elnyerésének a kritériumairól, illetve arról, hogyan lehet átkerülni a szakmunkásképzésből a felsőoktatásba. A kérdésekkel kapcsolatos háttéranyagok megírásával pedig nem Klinghammer István államtitkárságát, hanem az úgynevezett „illetékes tárcákat” bízták meg.

Szakemberek szerint egyértelmű: Orbán Viktor porig alázta államtitkárát.

Klinghammer István a felsőoktatási kerekasztal egyeztetései alapján szeptember végére készítette el az ágazat stratégiáját és az abból következő törvénymódosító tervezetet. Már az is furcsa volt, hogy hetekig csend volt a stratégia körül, amit a kerekasztal résztvevői közül kizárólag Parragh László nem szavazott meg. De mint arról már írtunk, nemcsak Parragh, hanem Klinghammer helyettese, Maruzsa Zoltán is keresztbe tett a stratégiának. Az, hogy Maruzsa mindezt sikeresen tette, azért különös, mert Klinghammer kinevezése előtt ő volt az akkor még felsőoktatásért is felelős Hoffmann Rózsa helyettese, és megkerülhetetlen felelőssége volt abban, hogy a hallgatók tavaly télen az utcára mentek. De ez a meccs már nem róla, hanem Orbánról szól, aki – úgy fest – saját államtitkárát is átverte, és azt a koncepciót valósítja meg, amelyet 2010-ben elképzelt.

Valószínűsíthető, hogy az egyetemi szféra rendkívül csalódott, hiszen a rektorok nagyon várták a szerdai kormányülést, a legtöbben arra számítottak, érdemben tárgyal a stratégiáról a kabinet.

– Ez nagyon fontos lenne, és nem csak az egyetemi autonómiát érintő kérdések miatt, hiszen végre véget érne az a három és fél éve tartó bizonytalanság, amely nagyon nehéz helyzetbe sodorta az egyetemeket. A törvénymódosító javaslat megszavazásával tiszta viszonyok, rögzített keretek közé kerülne az intézmények működése – nyilatkozott még a múlt héten lapunknak az akkor még bizakodó Mezey Barna, a rektori konferencia elnöke, hozzátéve, ha a kormány mégsem fogadja el a stratégiát, akkor azzal újabb egy évre arra ítéli az ágazat szereplőit, hogy bizonytalan jogi környezetben működjenek. De hiába a rektorok, a szakmai szervezetek, hallgatók várakozása, a kabinet szerdán lényegében kinyilvánította: egyelőre nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. Igaz, stratégia nélkül elvegetálhat még az ágazat, de finanszírozási rendelet nélkül biztosan nem. Ha azt sem fogadja el a kormány – s erre utal, hogy Giró-Szász András nem válaszolt az erre vonatkozó kérdésre szerdán –, az nagyon súlyos belső feszültséget okoz egyetem és egyetem, illetve az egyes intézményeken belül a karok között.

Polónyi István oktatáskutató most már rendkívül pesszimista.

– Majdnem mindegy, mi van a törvényben vagy a rendeletben, az elmúlt húsz évben sosem úgy történt az intézmények finanszírozása, ahogy azt a jogszabály előírta. Volt ugyan normatíva, de az egyetemek költségvetései bázisalapon születtek – mondja, hozzátéve, a jövő évi költségvetési tervezet valamivel több pénzt juttat a már rég „megkopasztott” ágazatnak, de a rektorok már gyakorlott „bizakodók”: fölkészültek a legrosszabbra is. Az oktatáskutató is arra számít, hogy a jövő év ugyanolyan szegényes lesz, mint az idei.

– A minőség pénzkérdés is. Nemhogy Nobel-díjas tudósokat nincs pénzük szerződtetni a magyar egyetemeknek, arra sem futja, hogy a saját oktatóikat megtartsák. Folyamatosak az elbocsátások – magyarázza –, s a szektorban szerkezeti változás sem lesz, hiszen azokat az intézményeket, amelyek az idén is nagy bajban voltak, ugyanúgy ki kell segíteni jövőre is, a nagy egyetemek pedig elevickélnek majd valahogy.

– Az eredeti Fidesz-féle felsőoktatási koncepció szerint az államilag finanszírozott keretet tízezer főre kell szűkíteni, e fölött csak tandíjfizetéssel lehet továbbtanulni, s ahhoz diákhitel vehető föl. Ezt a koncepciót nem merték átverni, mert a diákok tiltakoztak, utcára vonultak. Klinghammer stratégiája valamit vissza akart hozni, amit Orbán valójában végleg ki akart dobni. Ez a kormány ugyanis nem szereti a normatív finanszírozást, mert az nem teszi lehetővé az egyéni alkukat. A stratégia ezenkívül tartalmazta azt is, hogy a hallgatók választása alapján menjen a pénz az intézményekhez, ami így volt annak idején a Magyar Bálint nevével fémjelzett törvényben is. Ezért is nyilvánvaló, hogy eleve bukásra volt ítélve az ügy, függetlenül attól, hogy Klinghammer a kancellária-rendszerrel eladhatóvá akarta tenni Orbánnak is a koncepcióját – fejti ki Polónyi István. Szerinte Klinghammert valójában nem stratégiát alkotni hívták a minisztériumba. Most már nyilvánvaló, hogy kommunikálni. – Az államtitkár félreérthette a helyzetét – mondja.

Arról is megkérdeztük az oktatáskutatót, hogy a drasztikus pénzkivonásnak milyen hatása van a minőségre.

– Általánossá vált az ötvenes évekből ismert téli szénszünet. De nyáron is bezárnak egy hónapra az egyetemek. Az intézmények elküldik a 65 év feletti professzorokat, és ma már mindenhonnan elbocsátották a külsős oktatókat, akiket pedig nem véletlenül szerződtettek. A leépítésekkel a minőség egyértelműen romlott – mondja erre.

Orbán megcsinálta, amit akart

Orbán nyert – így foglalható össze nagyon röviden, ha a kormány elmúlt három és fél évéről annak fényében adunk értékelést, hogy hosszú halogatás után a héten gyakorlatilag elbuktatták a felsőoktatásért felelős államtitkárság ágazatot érintő stratégiáját. 

Krekó Péter szerint egyértelmű tendencia rajzolódik ki 2010 óta a kormány felsőoktatási politikájából, ami a látszat ellenére egyáltalán nem csak a spórolásról szól. A Political Capital elemzője szerint ugyanis a forráskivonás mögött egyértelműen kirajzolódik az ideológia is.

– Orbán Viktor kormánypolitikai szintre emeli az értelmiségellenességet. Azt mondja, hogy az egyetemeken értelmetlen képzések vannak, a gyakorlatias tudás pedig értékesebb, mint az elméleti. Mindemellett egy évvel ezelőtt az önfenntartó felsőoktatás megteremtésének céljáról beszélt, amit azóta sem vont vissza – fejti ki a Népszabadság megkeresésére. Krekó Péter rámutat arra: egy ország fejlettsége és a felsőoktatásra fordított pénz között rendkívül szoros összefüggés van. – Míg a legfejlettebb Nyugat-Európában azt látjuk, hogy az államok a GDP-jük 1,5-2 százalékát költik a felsőoktatásra, nálunk ez az arány 0,5 százalék körül van. Vagyis Orbán egyértelműen szembemegy a nemzetközi trendekkel. És a felsőoktatásban ez az unortodoxia még sokkal károsabb, mint más területeken – fogalmaz.

Krekó Péter érthetőnek tartja, ha a kereskedelmi és iparkamara elnökének a véleményét kikérik például a szakmunkásképzésről, de azt nem tudja megmagyarázni, hogy vajon miért Parragh László határozza meg az ország felsőoktatásának koncepcióját. Szerinte ez is az értelmiségellenesség megnyilvánulása, hiszen olyanokat bíz meg kiemelt feladatokkal a kormányfő, akik rendszeridegenek ebben az ágazatban. A politológus szerint Klinghammer István felsőoktatási államtitkár eljelentéktelenítése is ebből az alapképletből vezethető le.

Krekó Péter emlékeztet arra, hogy a tavaly téli tüntetéseken összeállt diákok hat követelése közül mindössze kettő teljesült valamelyest, mégsem látszik nagyon esélye annak, hogy mostanában demonstráljanak a hallgatók.

– A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciáját a kormány az oszd meg és uralkodj elve alapján domesztikálta, a Hallgatói Hálózat pedig megroppant. A kormányzat látszatintézkedései miatt a tiltakozások kifulladtak. Igaz, Magyarországon általában véve is rövid életűek a protestszervezetek – magyarázza, a Milla esetét hozva föl példaként.

– Összességében tehát az történt, amit Orbán Viktor akart. Kevesebb pénz, kevesebb hallgató van a felsőoktatásban, pontosan ahogy azt ő szerette volna. Az egyetemi autonómiát is fokozatosan csökkenti, miközben erőteljesen centralizálja a rendszert – állapítja meg, hozzátéve, hogy a kormány szisztematikusan felszámolja a nagy autonómiával rendelkező területeket, kontroll alá vonja a felsőoktatás mellett például az önkormányzatokat, a művészeteket, a civil szervezeteket. A politológus arra is számít, hogy a kormány minden szakpolitikai területen, így a felsőoktatásban is jegeli a konfliktusokat a választásokig. A felsőoktatásban azonban most úgy tűnik, nincs olyan ellenállás, amin elbukhatna a politikai akarat. – 2014-től pedig további forráskivonás várható, amellyel nagyobb pénzügyi kiszolgáltatottságba taszíthatják az egyetemeket. A kiszolgáltatottságban pedig nagyobb kontrollt is gyakorolhatnak, ami akár az oktatás tartalmára is hatással lehet. Hiszen ki fog majd ujjat húzni a kormánnyal, ha oktatói álláshelyek megmentéséről lesz szó? – kérdezi.

Válasz nélkül

Szerettük volna megtudni Klinghammer István véleményét a kormányülésről. Kérdéseinket a tárca sajtóosztályán keresztül tettük fel. Megkérdeztük, lát-e még esélyt arra, hogy ebben az évben módosítsa a stratégia alapján a parlament a felsőoktatási törvényt, illetve azt, hogy ha nem lesz se törvénymódosítás, se finanszírozási rendelet, tervezi-e a lemondását. Balog Zoltán minisztériuma azzal intézte el megkeresésünket, hogy egy előző napi MTI-sajtóközleményből másolt ki néhány mondatot. Íme: „Szerdai ülésén – az előzetes terveknek megfelelően – a kormány a Felsőoktatási Kerekasztal eddigi munkájáról szóló jelentést tárgyalta. A jelentéssel összefüggésben több kérdés is megfogalmazódott, így például az egyházi felsőoktatásról, a duális képzési rendszer lehetőségeiről, a szakmunkásképzésből a felsőoktatásba való továbblépés lehetőségeiről, és arról, hogyan lehet a legjobb egyetemek közé bekerülni. A kormány az illetékes tárcákat azzal bízta meg, hogy háttértanulmányokat állítson össze a fenti kérdésekről, és ha ezek elkészültek, ismét tárgyalhatja a jelentést a kabinet.” Vagyis az Emmi még arra sem vette a fáradságot, hogy a kérdésekhez igazítsa a szöveget, amelyeket ezek után ismét feltettünk. De az Emmi akkor már még ilyen válaszra sem méltatta a Népszabadságot.

„Elégett” támogatás

Most már kijelenthető: ebben a ciklusban nem volt önálló stratégiája az ágazatnak. A módszeres pénzkivonáson és a keretszámokkal való bűvészkedésen kívül a kormány semmilyen építő intézkedést nem hozott, amely érdemben javíthatta volna a felsőoktatás minőségét. (Az, hogy a műszaki és természettudományos szakokat preferálja a kormány, semmilyen hatással nincs a képzési színvonalra.) Az egyetlen szereplő, akinek fontos volt a magyar felsőoktatás minősége, az az Európai Unió, amely rengeteg pénzt adott a szektornak. Sajnos a fejlesztési források egy része „elégett”, azaz az intézmények a drasztikus pénzkivonás következtében adódó kezelhetetlen helyzetek orvoslására, azaz működésre, dologi kiadásokra fordították.

 

nol.hu

© Minden jog fenntartva! 2011-2019 CIVILHETES