Az antifasizmus értelmetlensége

A szélsőség mindig a közép meggyengüléséből táplálkozik, ezért a szélsőséggel szembeni harc a közép megerősítéséről kell, hogy szóljon. Ehhez a középnek a világban versenyképes, közjó-képes politikával kell rendelkeznie, és abba kell hagynia a szélsőség politikai minősítését. A szélsőség ugyanis nem politikai kérdés, hanem társadalmi (szociális és erkölcsi, rosszabb esetben kulturális). A puszta politikai minősítés a társadalmi kérdés lebecsülését jelzi, és érthetően tovább hergeli a szélsőség táborát, amely majd előbb-utóbb büszkén vállalja fel a náci voltát, egyre inkább az elődök mintái alapján kezd viselkedni is, és a szociális problémából sokkal veszélyesebb kulturális offenzíva alakul ki.

A magyarok nem születésük (genetikailag) vagy kulturális késztetés alapján (genetikusan) "nácik", a szélsőbalos tollforgatók e kedvelt csemegéinek egy "normális" országban már rég a Hadtörténeti Múzeumban volna a helye -- hanem azzá válnak becsapottságukban, mert szegények, polgárosulatlanok és tehetetlenek az elitjeik korrupciójával és pofátlan hazudozásával szemben. Nácivá nem születik, hanem válik valaki -- és ez nagyrészt nem az ő hibája. Van valami mélyen gyomorforgató abban, hogy a mainstream politikusok náciveszéllyel riogatnak, miután hosszú éveken át minden megtettek azért, hogy ez kialakulhasson. Hát eljött a kutyára a dér.

Ha a baloldal a fasizmussal házal, azzal önmaga inkompetenciáját bizonyítja a társadalom irányításában - ez történik most a Jobbik és a még nála is radikálisabb szervezetek megerősödése kapcsán. A Jobbik stb. a demokratikus közép (a Fidesz és az MSZP) meggyengülésének és legitimitásvesztésének terméke. Politikai jelzőkkel illetni a baloldali szimpatizánsok részéről tudatlanság a politika szociológiáját tekintve, tudatlanság a saját politikusaik felelősségét tekintve, és tágabban -- ahogy mondtam -- inkompetencia a demokratikus közép oldaláról. A legrosszabb antifasiszta hagyomány maradéka, amelyet -- jellemzően -- a fasizmussal egy tőről származó kommunisták nyomnak békeidőben. Holló a hollónak vájja még mindig a szemét, miközben ugyanarra a sajtra indulnak rá. A maga szintjén és a maga köreiben Magyarországon egyaránt ignoráns mindenki: a szabolcsi paraszt, a belvárosi véleményformáló, és a Cinege utcai nagyvezír. A polgárosulatlanság, a civilizálatlanság sújt mindenkit a maga köreiben.   

A szélsőség akkor válik veszélyessé, amikor mainstreammé, elfogadottá válik -- a Fidesz felelőssége azért nagyobb egy nagyságrenddel a baloldalénál, mert kikezdte a jogállam és a liberális demokrácia beszédmódját, és ezzel közelebb vitte a politikai kultúrát a szélsőség befogadásához és a beszédmódjának legitimálásához. Közben az intézményesített korrupció, a társadalom alsó harmadának teljes kisemmizése, és az etnicista propaganda a 2010 előtti megalapozás után megerősítette a jobboldali szélsőség heterogén társadalmi bázisát is: ki innen, ki onnan csatlakozott, van, akit a romantikus igazságkeresés, van, akit a teljes kiábrándultság hajt. De ez a probléma -- ismétlem -- a demokratikus közép problémája. Ha a baloldal nem tud és a Fidesz eddig nem akart ellentartani ennek a folyamatnak, félreérthetetlenül bizonyítják az alkalmatlanságukat. Ostobaság, hogy az MSZP még mindig nem ismerte fel és ismerte el a felelősségét mindazért, ami itt tizenvalahány éve zajlik (ezek még mindig nem értik, mi az, hogy kormányzati felelősség), bűnös késlekedés, hogy nem húzott azonnal cezúrát már hétfőn a múlt és a jövő közé, mondatja le a jelenlegi vezetést, és kezd el megszervezni egy hiteles (blablabla) demokratikus alternatívát plebejus-alsóközéposztályi-alkalmazotti bázison.

Nincs mit várni. Nincs idő taktikázni. A centrum elmozdulása már megtörtént és folytatódni fog. A társadalmi harc egyre inkább kitágul és kulturális harcba megy át, amelyben teljesen elvész az értelmes párbeszéd lehetősége. A lét-nem lét konfliktusába csap át, ami tegnap még csak rossz kormányzás volt, és megnyílik az út a polgárháborúhoz.

hafr.blog.hu