Iratkozzon fel a hírlevelünkre!
Fel Le
Korunk látens-vadkapitalizmusa
2014-04-10 09:44:36

Az elmúlt évtizedekben semmi másról nem szólt a világ, csak a többről, a nagyobbról és a jobbról.

Fejlett világunk egy olyan fenntarthatatlan gazdasági-társadalmi spirálba került bele, amiből csak nagyon kevesen profitálnak, a többiek pedig –ugyan egyesek látszólag nyertesek- súlyos árakat fognak fizetni. Ettől a „csapdából” nagyon nehéz lesz kijönni; márpedig muszáj, hiszen ez az út egyenesen a megsemmisüléshez vezet.

A fejlett „nyugati” világ –miután saját területeit kiszipolyozta- rátelepült a szegényebb fejlődő országokra, kihasználva minden értékes adottságukat, mint például olcsó munkaerő vagy értékes nyersanyagok. Ez bizonyos szempontból érthető, hiszen a rohamosan növekvő fogyasztást ki kellett szolgálni valahonnan, nem lehetett azt mondani, hogy eddig és ne tovább, pedig azt kellett volna mondani. Előbb-utóbb megálljt kell parancsolni a túlzott, pazarló fogyasztásnak.

Mára azonban tisztán látható, hogy túlléptünk határainkon. Jelenleg körülbelül 1,5 Földre lenne szükségünk ahhoz, hogy ezt az életmódot tudjuk folytatni ez azonban nyilvánvalóan több szempontból is fenntarthatatlan. Földünk megtelt, a népesség további növekedése még nagyob problémákat eredményezne. Folyamatos háborúk, konfliktusok, éhínség sújtja világunk jelentős részét. A szolidaritásnak, igazságosságnak nyoma sincs; túlzott fogyasztás és pazarlás az egyik oldalon, nincstelenség és nyomor a másikon. A jövedelemkülönbségek soha nem látott szintet ütnek meg, ami nem növelhető tovább.

Környezetünk romokban, időjárásunk évről évre egyre kiszámíthatatlanabb, aminek jelentős része az elmúlt évtizedek emberi tevékenységeinek tudható be. Olyan mértékben pusztítjuk saját otthonunkat, aminek súlyos következményei lesznek, ha nem cselekszünk időben.

Tisztán látható tehát, hogy egy egyre súlyosbodó gazdasági, társadalmi és környezeti válsággal állunk szemben. Az az életmód, ahogyan eddig éltünk fenntarthatatlanná vált. Minél később reagálunk, annál nehezebb lesz változtatni, annál súlyosabbak lesznek a hatásai.

El kellene gondolkodni, hogy valóban az okozza a legnagyobb örömöt, ha minden évben le tudjuk cserélni a már megunt 1 éves iPhone-unkat, vagy ha egyre nagyobb és nagyobb TV-t tudunk vásárolni… Bele sem gondolunk, de mi magunk is foglyává váltunk a „vadkapitalizmusnak”. Nem kell messzire mennünk, hogy lássuk, mekkora különbség van ember és ember között; bőven elég, ha Magyarországon utazunk egy kicsit…

Lappangó, rejtett módón mi is belekerültünk abba a fenntarthatatlan folyamatban, amiből nagyon nehéz lesz kiszállni, már ha el akarjuk érni, hogy az utánunk következő generációknak egy élhető, boldog helyet hagyjunk itt magunk után. Az okokról és ezeknek a problémáknak az eredetéről hosszas diskurzusokat lehetne folytatni, azonban nem ez vezet minket a megoldáshoz.

Hiszem, hogy ahhoz, hogy egy fenntarthatóbb életet éljünk –aminek köszönhetően egy morális, boldog világban tudnánk élni, nem kell sok mindenről lemondania az emberiségnek.

Ha mindenki egy keveset adna bele a közös kosárba, óriási mennyiségű „nyersanyagot” tudnánk megspórolni, ami a megfelelő helyekre szétosztva hatalmas javulást hozhatna a gazdaság,  a társadalom és a környezet téren.

Úgy vélem ez a jövő. Egy olyan szociálisan érzékeny, az emberek és társadalom jóllétét (és nem csak jólétét) figyelembe vevő, a környezetre odafigyelő és egymást elismerő, elfogadó társadalom, amely képes szembenézni, tanulni és továbblépni a múlt hibáiból. Nem a nagyvállalatok még nagyobb profitja, nem a holdudvar kiszolgálása, hanem az emberek boldogulása és boldogsága kell legyen a prioritás, úgy hogy ez összhangban legyen a környezettel, hiszen az ember pontosan ugyanolyan joggal él a Földön, mint bármely más élőlény.

Hosszú és rögös út ez, de bízom abban, hogy ha igazán hiszünk benne és dolgozunk egy szebb, boldogabb, fenntarthatóbb jövőért, akkor előbb-utóbb elérhető lesz.

© Minden jog fenntartva! 2011-2019 CIVILHETES