Iratkozzon fel a hírlevelünkre!
Fel Le
Ötlethiány: nem kreatívak a magyar diákok
2014-04-14 11:06:53

A kreatív problémamegoldás terén a magyar diákok a legrosszabbul teljesítő bolgárokkal és törökökkel vannak egy szinten az OECD- országok kibővített rangsorában – derül ki a PISA 2012 felmérés legfrissebb adataiból. A kreativitás egyáltalán nem függ a tantárgyi tudástól, viszont jóval fontosabb annál a mai világban való boldoguláshoz – állapították meg az oktatáskutatók. A Hetek cikke.

Egyetem

"Ha felveszünk egy fiatalt, aki nem tudja a teljes matematika- vagy fizikaanyagot, ami ehhez a munkához kell, akkor megvannak a kollégáink, akik könnyedén megtanítják neki ezeket. De ha olyasvalakit kapunk, aki nem tudja, hogyan dolgozzon más emberekkel együtt, hogyan gondolkozzon máshogyan, hogyan találjon ki eredeti ötleteket, és aki fél attól, hogy hibázni fog, akkor semmit sem tehetünk” – olvashatók a Finn példa című könyvben az egyik Nokia-elnök szállóigévé vált mondatai. Hosszú évtizedek óta emlegetett folyamat, hogy az ipari termelés a nyugati világból egyre inkább áttevődik Ázsiába, s egyidejűleg a kreativitás, az ötletgyártás válik a nyugati gazdaságok motorjává.

„A mai világ bonyolult gazdasági és társadalmi viszonyai között a boldogulást leginkább az határozza meg, hogy mennyire vagyunk képesek alkalmazkodni az új helyzetekhez, tanulni a hibáinkból és új megközelítéseket keresni. Vajon a mai 15 évesek mennyire rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal? A PISA 2012 első ízben alkalmazott egy olyan tesztet, amivel megvizsgálta a diákok kreatív problémamegoldó képességét” – olvasható az oecd.org-on található PISA-elemzésben. Összesen 44 OECD- és egyéb ázsiai országok 85 ezer tanulója töltött ki e célból számítógépes teszteket, melyek olyan hétköznapi helyzeteket modelleztek, mint például egy MP3-lejátszó beüzemelése vagy egy útvonal megtervezése. Azt igyekeztek ezáltal felmérni, hogy mit kezdenek a diákok olyan problémákkal, melyeknek a megoldása nem kézenfekvő – így mérték az újdonságok iránti fogékonyságukat, és hogy miként kezelik a bizonytalanságot, illetve képesek-e megfelelően érvelni álláspontjuk mellett.
Az ázsiai országok, azaz Szingapúr, Korea, Japán, Kína és Tajpej tanulói vannak a csúcson a kreatív problémamegoldásokat illetően. Ezekben az országokban a diákok gyorsan tanulnak, nagyon nyitottak, és képesek ismeretlen kontextusban, átláthatatlan problémákra is megoldást találni. Ezen túlmenően a kanadaiak, ausztrálok, finnek, angolok, észtek, franciák, hollandok, olaszok, csehek, németek, amerikaiak és belgák szintén OECD-átlag feletti eredményeket értek el.

A kreatív feladatoknál Magyarország diákjai sajnos messze az OECD-átlag alatt teljesítettek: 44 ország között a 33. helyre kerültek, saját régiójukban csak a bolgárokat előzik meg.
Elsők a csehek, akik egyúttal a nemzetközi élvonalban is benne vannak – mindez abból a kötetből derül ki, amit minap adtak ki Madridban a PISA 2012 kutatás újabb eredményeiről. Eszerint a magyar 15 évesek több mint egyharmada (35 százalék) tartozott a kreativitásban leggyengébben teljesítők közé, míg a legjobb eredményeket alig 6 százalékuk érte el. Az OECD-átlag 21,4, illetve 11,4 százalék volt.
„A gyenge problémamegoldó tinédzserekből lesznek azok a felnőttek, akik nagyon nehezen fognak normális állást találni, és azt megtartani” – nyilatkozta Andreas Schleicher, az OECD megbízott oktatásügyi igazgatója. „A politikai döntéshozóknak és a pedagógusoknak folyamatosan meg kell tehát újítaniuk az oktatási rendszereket és a nevelési programokat annak érdekében, hogy fejlesszék a diákok problémamegoldó képességét, amire égetően szükségük lesz a modern gazdaságban” – tette hozzá. Az OECD-országokon belül egykilenced (11,4 százalék) azoknak a 15 éveseknek az aránya, akik a legösszetettebb problémákat is képesek megoldani, míg Szingapúrban, Koreában és Japánban az arány ennek a duplája (20 százalék). Az OECD-országokban a diákok egyötöde csak a legegyszerűbb problémákat képes megoldani, ami azt jelzi, hogy ők nem rendelkeznek a modern munkaerőpiacon való boldoguláshoz szükséges  kompetenciákkal.

A szociális háttér jóval kisebb hatást gyakorol a problémamegoldó képességre, mint a tantárgyi tudásra. Ezzel együtt a hátrányos helyzetű gyerekek még mindig kétszer akkora eséllyel érnek el rossz eredményt, mint kedvezőbb helyzetű társaik. A szocioökonómiai helyzet nagy befolyással van ugyan a gyerekek tudásszintjére, ám a problémamegoldó képesség nem függ a tantárgyi tudástól, mi több: azok az országok, akik jó eredményeket értek el olyan tudományterületeken, mint a matematika vagy a természettudományok, nem brillíroztak a problémamegoldásban. Ellenben az Egyesült Királyság, az USA és Japán fiataljai sokkal jobban teljesítettek a kreatív feladatokban, mint az iskolai tárgyak terén.

A magyarok voltak azok a kivételek, akik minden területen alulteljesítettek, hiszen 2009 és 2012 között visszaestünk a szövegértés, de különösen a matematika és a természettudományos ismeretek terén is, miközben a funkcionális analfabéták aránya közel 20 százalékra nőtt. Így minden mutatónkkal az OECD-átlagok alá kerültünk, legfőképpen azért, mert a gyenge tanulók tömege rosszabbul teljesített, ami nagyon lehúzta az összátlagot. Ezt Radó Péter oktatáskutató elsősorban a szegénység növekedésével hozza összefüggésbe.

Hol vannak a magyar géniuszok?

„Egy szomorú történelmi folyamatnak vagyunk az elszenvedői: a hanyatlásnak” – mondta el a Heteknek a kreativitást mérő PISA-teszt kapcsán Czeizel Endre professzor, aki 1998 óta kutatja a magyar géniuszok sorsát. Úgy véli, a fénykort a kiegyezés, azaz az 1867 utáni időszak jelentette, amikor Eötvös Józsefnek és Trefort Ágostonnak köszönhetően a magyar oktatásügyet európai színvonalúra emelték, és emellett biztosították a felekezeti egyenjogúságot is. Így a Galíciából idemenekült zsidók megmutathatták, hogy az ő tudáscentrikus kultúrájuk milyen csodákra képes.

1880 és 1914 között itt fantasztikus teljesítmények születtek mind a tudomány, mind a művészetek terén, a magyarság akkor csodálatosan be tudta bizonyítani a kreativitását, és az sem véletlen, hogy a 16 magyar Nobel-díjas tudósunk közül 11 zsidó származású volt. „Aztán jött az első világháború, majd a Horthy-korszak, amelynek kreatív teljesítményeiben Trianonnak is része volt, hiszen a magyar géniuszok közül sokkal többen jöttek a Felvidékről vagy Erdélyből, mint mondjuk az Alföldről” – jegyzi meg a genetikus.

Aztán jött a második világháború és a Rákosi-rendszer, amely egy uniformizálást hozott be minden téren, azaz tudatosan ölte ki az emberekből a kreativitást. „Sokan reménykedtek, hogy 1990 után végre megmutathatjuk, hogy mire vagyunk képesek, ezzel szemben most azt látjuk, hogy az iskolarendszert teljesen visszafordítják az egységes, unformizált oktatás irányába” – állapítja meg Czeizel. Ez szerinte azért nagyon negatív fordulat, mert a szellemi teljesítménynek 4 alapja van: az okosság, a kreativitás, a motiváció és a jó pedagógus. Sokáig azt hitték, hogy a legokosabb emberekből lesznek a géniuszok, de beigazolódott, hogy ez nem igaz.
A tudás felettébb hasznos, de nem az okos emberek váltják meg a világot, hanem a notórius másképp gondolkodók, az öntörvényűek, akik – ellentétben a konformista jó tanulókkal – mindig külön utakon járnak, nem szokványos módon gondolkodnak és viselkednek, amit a legkevésbé tolerál az iskola, aminek elsődleges célja a beilleszkedés elősegítése. „Angol kutatások is igazolták, hogy amikor a gyerek belép az iskola első osztályába, 220 százalékkal kreatívabb, mint amikor leérettségizik.

A szabálytalan kődarabot addig csiszolják, amíg szabályos tégla nem lesz belőle, ami, úgymond, a társadalom építményébe illeszthető. Ez egy óriási veszteség, hiszen minden iskolarendszerben, amely egységesít, amely nem veszi figyelembe a gyerekek sokszínű és eltérő adottságait, és egy kaptafára akarja alakítani őket, ott a kreativitás, a tehetség – ami a legnagyobb nemzeti és természeti kincsünk – elveszik. Ezért hanyatlunk, egy-két kivételt leszámítva a művészetben vagy a tudományban már nem jeleskedünk . Márpedig egy nemzet jövőjét nem az dönti el, hogy éppen melyik párt van kormányon, hanem az, hogy a tehetségek ki tudnak-e itt bontakozni.

Az elnyomó rendszerek inkább kedveznek a művészi teljesítménynek, de a tudósoknak rendezett, inspiratív, teljesítménycentrikus környezetre van szükségük” – hangsúlyozza Czeizel, idézve az egyik magyar Nobel-díjas híres mondását, miszerint: „Tudtuk a magyar titkot: időben kell lelépni.” Velünk szemben ott van a skandináv modell, sőt az ázsiai csoda, a koreaiak, kínaiak, japánok előretörése, és a professzor szerint itt jön be a motiváció, hiszen ahhoz, hogy ezeket az adottságokat képességekké változtassuk, kell egy belső hajtóerő, küldetéstudat, az eltérő kultúrából fakadó bizonyítási vágy, átlag feletti szorgalom.

„Az amerikai egyetemeken is az ázsiai bevándorlók teljesítenek a legjobban, az európaiak, amerikaiak nem ilyen motiváltak. A zsidók tudáscentrikusságában is benne van az erős motiváció, számukra ez a túlélés záloga. Ezért jóval motiváltabbak, mint nem zsidó kortársaik, rendkívül fontos nekik, hogy gyerekeik kitűnő iskolákba járjanak, és kiváló tanárok kezei alatt fejlődjenek, azaz kihozzák magukból a maximumot. Minden Nobel-díjas mögött ott állt egy kiváló pedagógus, aki meglátta az illetőben szunnyadó tehetséget, viszont az uniformizált rendszer beszűkíti a tanári kreativitást is” – mutat rá Czeizel.

Czeizel Endre
Czeizel Endre

A motiváció egész különleges megvilágításba került az emocionális kvóciens bevezetésével, amiben az empátia, a küldetéstudat, az önbizalom vagy a közösségi szellem egyaránt benne foglaltatik. Amikor azt olvassuk, hogy a magyar emberek kétharmada nem szeret eljárni a munkahelyére, annak a tehetségkutató szerint legfőbb oka az, hogy rossz helyen vannak, nincs örömük, sikerélményük abban, amit csinálnak. Sajnos ez az érzés már iskoláskoruktól fogva végigkíséri az életüket.

© Minden jog fenntartva! 2011-2019 CIVILHETES