Iratkozzon fel a hírlevelünkre!
Fel Le
Vélemény
2012-08-10 02:10:26
2012-07-19 03:27:46
2012-07-19 00:50:11
2012-05-24 07:56:38
2012-05-11 01:37:55
2012-04-17 06:34:24
2012-04-12 13:06:33
2012-03-15 08:31:13
2012-02-17 00:05:52
2012-02-16 23:58:34
2012-02-16 08:57:33
2012-02-16 08:56:14
2012-02-16 08:54:53
Számtalan módja van annak, hogy egy nemzetet letöröljenek a térképről. Ezek különféle módozatait a magyarok-hunok sorsának több évezredes múltját taglalva, már bemutattam. Történelmünket áttekintve, a gyarmatosítási kísérletek „sokszínű” változatával találkozunk. És most szándékosan nem használtam múlt időt, hiszen gyarmatosításunk napjainkban is zajlik. Ennek sokféleségét sem taglalom most, az erre irányuló kísérletekkel- a mai hatalmasok térden csúszása mellett- nap mint nap találkozunk. Két példával azonban szolgálok. Az egyik, erre irányuló kísérlet a közelmúltbeli nagy kínai invázióhoz tartozik. Arra gondolok, amikor elözönlöttek bennünket- a legmagasabb szintű vezetők jelenlétével- a nagyhatalommá cseperedett kínai delegációk. Minden, velük ellenkezni akarónak, a saját fővárosunkban, a „saját vezetőink, befogták a száját. Haptákban állt a politikai „elit”. Aztán, amilyen nagy dérrel-dúrral, hatalmas porfelleg közepette érkeztek hozzánk, ígéretek halmazával, Ázsiából, mára a porfelleg leülepedett, az ígéretek is haloványulnak. Csönd van. Ugyan miértő Lehet, hogy a rejtély megfejthető. Ugyanis, rokoni szálaik ide vagy oda, a nagy testvér is csak tartotta volna a tenyerét. A hozzáértők mondják, édesvízi ivóvíz készletünk hetvenöt százaléka fölötti uralmat követeltek volna maguk számára. S mivel nem kapták meg ezt a jogot, talán el is feledték, hogy valaha is nálunk jártak.
2012-02-16 08:52:44
2012-02-16 08:51:08
Engem meggyőzött Gárdonyi Géza és Badiny Jós Ferenc, hogy Krisztus után 451-ben, a zsidó-gót Jordanes történész állításaival ellentétben, nem volt katalauni csata. Tehát, a római Aetius és Atilla hun-magyar király seregei nem ütköztek meg egymással. Így, Atilla seregei nem is szenvedhettek vereséget. Viszont az is tény, történelmi okfejtések csak a csata megtörténtére léteznek, arra, hogy abban az ütközetben Atilla vereséget szenvedett a római légiótól. Legjobb esetben is eldöntetlen lett az ütközet vége. Ám azt is tudnunk kell, hogy ezeket az eseményeket kizárólag nyugati történészek rögzítik, ők is mindannyian Jordanesnek, az állítólagos csata után 100 évvel született írására alapozzák mondandójukat. Hozzáteszem, hogy Jordanes megállapításait kritikátlanul, a valóságos történelmi hivatkozások hiányát sem számon kérve, fogadják el. Jordanes írása alapján nagyon kemény megállapításokkal illetik őseinket, és a hunokat az emberiség „utolsó” népségének tartják, még ma is. Köszönhetjük ezt a zsidó-gót származású itáliai római keresztény püspöknek, aki a hunokat „az Isten lebukott angyalaitól eredezteti, akik e fajtában megtestesült tisztátalan lelkek.” S ehhez a megállapításhoz Jordanes még hozzáteszi, hogy mindezt a „keresztények egyik legendája alapján” írja, s tudja, hiszi, hogy igaza van. Csodálkozunk hát, hogy a Jordanest időrendben követő nyugati írók meg vannak győződve, hogy „keresztényi kötelességüket teljesítik” midőn a „tisztátalan lelkekkel megtestesült” hunokról csakis a legrosszabbakat feltételezik, s ennek megfelelően, természetesen a legrosszabbakat is írják róluk. S teszik mindezt, írom még egyszer, teljesen kritikátlanul, egyetlen személy véleményére támaszkodva. Még az sem tűnik fel nekik, hogy Jordanes egy évszázad múltán veti papírra-pergamenre sorait, s „történelmi tényei” között szó szerint közli- történészként- Atilla katonáihoz intézett buzdító szavait. Mindenféle korabeli hivatkozások nélkül. Nincs egyetlen nyugati történetíró, aki csak egy pillanatra is kételkedne Jordanes szavaiban, s ne hinne az általa képviselt judeó- keresztény álláspontnak. S legalább ne kezdene el kutatni más források, más korabeli dokumentumok után. Bár jól tudom, minden esetleges kétkedőnek nehéz helyzete volt. Ennek bizonyítására idézek a tárgyban egy korábban leírt okfejtésemből: „A Nyugat-római Birodalom császára, ebben az időben, III. Valentianus volt, de ennek anyja - Placidia – kormányozta a birodalmat, az ő hűséges intrikusaival, akik összejátszottak a Kelet-római Birodalom fővárosában - Konstantinápolyban - székelő keleti udvar züllött udvaroncaival és eunuchjaival. Szét akarták bomlasztani a Hun Birodalmat.” Ezért, mert Placidia személy szerint is nagyon gyűlölte Atillát és a hunjait, tudatosan meghamisíttatta kódex másolóival a kor történelmét, külön utasítást adva arra, hogy Atilla sikereit hallgassák el, s hazugságokkal illessék életét, az utókor számára úgyis ezek a dokumentumok maradnak majd fenn. S amikor az írástudók tovább okvetetlenkedtek, s kiskaput keresve megemlítették, hogy mit szólnak mindehhez, az akkori kor írástudói, akik ismerik a valóságos történelmet, azt a választ kapták, hányan tudnak írni, olvasni? Kevesen! Placidiának igaza lett.
2012-02-16 07:55:48
2012-02-08 23:50:17
2012-02-08 07:04:52
2012-02-08 06:09:25
2012-02-03 04:40:12
© Minden jog fenntartva! 2011-2019 CIVILHETES