Iratkozzon fel a hírlevelünkre!
Fel Le
Vélemény
2011-11-27 00:00:01
2011-11-23 00:00:01
2011-11-17 18:48:02
2011-11-17 07:48:01
2011-11-16 00:00:02
2011-11-15 00:00:02
2011-11-11 00:00:01
2011-11-10 00:00:02
Halálra ítélt bennünket a hatalomLakói-2006-ban mind elhagyták. Az elköltözöttek azt mondják, a 7 km hosszú, soha le nem burkolt földút és az iskola teljes bezárása a megszőnés legfontosabb oka. Nézem az egykori tanyaközpont képeit. Kiszáradt fák, összeomló, nádfedeles szérű. A vöröses-barnára fröcskölt, színezett ház teteje még bírja, az ablaküvegek azonban már kitörtek. A ház belsejében az enyészet az úr. Az egyik szobában áll, romjaiban a fehérre meszelt búboskemence, az egykor melegséget árasztó. Szinte érzem a sült kenyér illatát. De a kemence fölött is a pusztulás gyűzött, oldala beszakadva, a padkája koszlott. A kuckó megvan még. Emlékszem, gyerekkoromban egy ilyen kuckóba bújtam mindig az Árkus-dőlőben lévő tanyánkon, ez védett meg a kinti hidegtől, hiszen a kemence melegítette a falat, a padkát és így melegített engem. Ez a kemence azonban már nem melegít senkit sem. A kuckója is üresen tátong. A kemence még tartja magát, bár az oldalán, mintha gyomorlövés érte volna, éktelen lyuk tátong. Azóta talán már földre is rogyott. A szobában törmelék mindenhol. Látszik, egykor döngölt padozatú lehetett, ugyan olyan, mint a mi tanyasi szobánk, amit édesanyám naponta többször is felsöpört és sárga homokkal hintett végig. Ezzel itt már többé nem törűdik senki. Nyitva hagyott nagy szájával tátong az udvari kút. Mélyében még csillog a víz, visszatükrözve a magasan járó felhőket, de a kútgyűrűk között a dudva, a gaz az úr. A vízben, ott a talpnál, a csillogás mögött, a mocsaras sár hódítja egyre erőteljesebben birodalmát.
2011-11-03 00:00:03
2011-10-27 00:00:08
2011-10-27 00:00:05
2011-10-26 00:00:03
2011-10-26 00:00:02
2011-10-20 00:00:08
2011-10-20 00:00:07
2011-10-14 12:10:01
2011-10-10 00:00:07
2011-10-10 00:00:01
2011-10-06 20:03:02
2011-10-05 00:00:04
© Minden jog fenntartva! 2011-2019 CIVILHETES